MÁR MEGINT ELCSESZTEM!!!
Kevesebb, mint két hónapom maradt, én meg fél órával ezelőtt is totál kényelmesen ropogtattam a mogyorós puffancsot. Nem vagyok normális.
Remélem, hogy egyszer az életben az evés nem lesz a legfontosabb szegmense az életemnek.
Na helloka, csak szeretném, hogy tudjátok, hogy attól, hogy nem posztolgatok ide, azért még küszködök és nem színtem meg lélegezni, enni és mindenekelőtt küszködni.
Jah és szeretnék egy ilyen farmert, mint fentebb. :)
Na igen, ma elmentünk futni, úgy leizzadtam, mint egy ló és a levegő is beszorult, pedig a légzést az előírások szerint csináltam, de azért jó móka volt így együtt.
Tervezem, hogy holnap reggel is alkotok valamit, hogy ne legyen már tunyulás, mert vészesen közelg az augusztus hónap.
A poszt címe magáért beszél. Egy hosszú hallgatás és zabálós időszak után ismét itt vagyok.
Körülbelül két napja azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon milyen felsőt tudok felvenni, ami eltakarja a hasamat. Na ez már gáz, hogy megint idáig süllyedtem.
Teg nap este és ma reggel viszon tornáztam és akár hiszitek, akár nem, máris jobban érzem magam. A napra vonatkozó további tervem, hogy nem cseszem el a jó közérzetemeta konyhában.
Még négy hónapom van az első esküvőig a szezonban és tudom, hogy ha nem teszek meg mindent addig, akkor szemlesütve fogoküldögélni egész este és nem vehetek fel olyan tuhát, mint amilyet akarok.
A húsvét most biztos megnehezíti a dolgomat, mert már most három fajta sütemény áll készenlétben a hűtőben, de ki fogom bírni, hogy ne zabáljam magamat degeszre.
Ámen.
Na hali...
A mai napon volt egy kis megingásom és hihetetlen mennyiségű csokit ettem fel, rengeteg kalória, stb, de már túljutottam a válságon és újra tudatosítottam magamban a céljaimat és az okaimat so I'm back on track.
Igazából nem tudom, miért jött ez a visszazuhanás a zabálásba, de tegnap nagyon rossz napom volt és valószínűleg ezért.
Ma viszont nagyon jó napom volt, úgyhogy már vissza is találtam a jobik énemhez.
Nézzétek ezt a farmeres csajt a képen. Nem gyönyörű? Engem személy szerint idegesítenek ezek a tépett-szakadt farmerok, de tudom, hogy csak azért, mert nekem nem állnak jól. Ha nem lennék ilyen combos, tuti felrángatnék ilyeneket egy-egy tavaszi napon egy laza pólóval.
Hát kölkök olyan izomlázam van mindkét vádlimban, hogy úgy járok, mint aki nem tudja behajlytani a lábát. Lehet, hogy nyújtani kéne? Mindig okosabb lesz az ember.
Ma a mozgást egészen természetes fizikai munkával tudtam le, annyi elég is volt.
Édesapám viszont megint remekelt, ez az vater, csak így tovább.
Miután hazajöttem a munkából és már farkaséhes voltam olyan hat körül, megettem előtte egy almát és bementem a spájzba, hogy kihozzaak egy szelet puffasztott rizst. Ő mindezt végignézte, majd tök komoly arcon megkérdezte, hogy nekem valami bajom van-e, hogy állandóan eszek, mert ő akárhánszor lát, én mindig eszek valamit.
Azt hittem, hogy eldobom az agyamat. Ma konkrétan akkor találkoztunk először és akkor sem valami zsírdisznó kaját ettem, hanem egy almát meg pufi rizst!!!
Szerintem neki van valami baja, mert ma is telefonon rendelt nápolyit... Nem értem, amikor rám néz, ő magát láta vagy mi a szar? Elegem van belőle. Persze szeretem, de néha olyan, mintha direkt bántani akarna.
Azt látom rajta, hogy amikor nagyon ott van a szeren a fogyókúrájában (értsd: sikeresen koplal), akkor azért szól le mindenkit, mert mások netalán több kalóriát visznek be, amikor meg nem úgy megy neki, ahogy szeretné, akkor meg csak azért is alapon osztogatja ki a többieket.
Magyar mentalitás: dögöljön meg a szomszéd tehene is!
Ma apa beszólását leszámítva egy nagyon jó napom volt. A suliban aránylag békén hagytak a tanárok, aztán meg itthon elvégeztem a tennivalóimat, aztán tornáztam (kipróbáltam a plankinget), aztán vacsoráltam joghurtot meg almát.
A szomszéd néni fánkjának sikerült ellenállnom, de valószínűleg csak azért, mert nem szeretem a fánkot. :D
Ami viszont feldobta a napomat (csúnya, gonosz én), hogy az exemről láttam egy friss fotót és ahogy láttam elég masszívan elkezdett hízni... Jajj de gonosz vagyok, de ugye a legszebb öröm...
Ja igen és torna közben kipróbáltam, hogy le tudok-e futni csak úgy helyben tizenkét percet, mert tanév végén annyi lesz a nagy futás felmérés és pozitívan meglepődve tapasztaltam, hogy meg se kottyant. Igazából volt egy pont, ahol eszembe jutott, hogy ha nem edzenék rendszeresen már egy hónapja, akkor nem menne ilyen jól. Tudom, hogy ez a helyben futás nem az igazi, de legalább láttam, hogy egyhuzamban kibírok tizenkét percnyi fizikai munkát és mivel igen, ezért remélem, hogy júniusig sikerül feltornáznom magamat egy viszonylag jó átlagteljesítményre.
AHHHHH ELEGEM VAN!!!!!!!!!!
A mai napom több mint tökéletes volt és tényleg jobban érzem magamat a tükörben, amikor apám megszólal mögöttem lépkedve:
-Te most megint híztál...
Hát elegem van, menjen el szemészetre vagy egyszerűen csak nyissa ki a szemét, hogy igenis jobban nézek ki, még ha csak egy néhány centivel is, amit ő esetleg nem vesz észre, de semmiképp sem híztam!!!!
Kettes verzió, hogy látja a pozitív változást, de így akar még inkább ösztökélni, de sajnos nem tudja, hgy ezzel engem csak elbátortalanít. Ilyenkor úgy... ARGHHHH!
Csodálatos felfedezésre jutottam:
A gép előtt ültem éppen és szokásosan a térdemre tettem a kezmet és mit tapasztalok, na mit?
A térdemen ülő zsírpárnyácska ELTŰNT.
Igen, meg kell erősítenem a hírt: egyszerűen nincs ott. (A térdkalácsom szerencsére maradt.)
Természetesen amikor felállok, az északra elhelyezkedő zsírréteg lecsúszk rá, de ami alaphelyzetben ott lenne, az nincs ott. Yeah.
Fiúk, fiúk...
Illetve csak az az egy. Áhh, túl régen láttam már és még régebben beszéltünk, de ha egyszer összefutunk, úgy akarok kinézni, hogy bátran kihúzhassam magamat és leessen az álla, hogy eddig miért nem kezdeményezett.
