Looking for Pretty Me

Tavaly, amikor a kevés alkalom közül egyszer strandon voltam, még a szokásosnál is szarabbul éreztem magmat, mert nem családdal voltunk, hanem barátokkal és egy rakás (5-6) csinos csaj volt körülöttem a kis bikinijükkel meg formás idomaikkal, minden ami dukál fiatalon és szépen.

Én meg ott feküdtem a törölköző alatt és nem is mertem nagyon kibújni, mert egyrész hideg nap volt, másrészt úgy néztem ki, mint egy bálna. Mármint hozzájuk képest. A néhány évvel ezelőtti énemhez képest csinos voltam, de a normál súlyhoz képes még mindig túlontúl sok kis rezgő hájjal rendelkeztem, a narancsbőrről nem is beszélve. Annyira megalázó volt és undorító, ráadásul nem éreztem magamban elég energiát, hogy jól szórakozam a vízben, csak feküdtem egész álló nap.

Nem mondott senki egy rossz szót se, rendesek voltak, de azért láttam az arckifejezésükből, hogy egy 18 éves lánynak nem így kellene kinéznie. Természetesen megfogadtam, hogy lefogyok és én is szexis leszek és nem kell majd felkapnom egy bő ruhát a strandröplabdához, de valahogy nem sikerült. Most viszont fog. Érzem, hogy fog.

És úgy hányom majd a kézenállásokat mint az a csaj a képen. És olyan feszed szerkókat fogok hordani és nem fogok ismét hájassá válni, amikor megebédelek. Ja és a cipője is tetszik. Ha továbbra is edzem a karomat egyszer sikerülni fog a kézenállás, nem? Szerintem igen.

Ez a nyár kurva jó lesz és hasznosan és szépen fogom eltölteni, amikor pedig elérkezik az őszi esküvőszezon, rohadt jól fogok kinézni a lakodalomban és úgy is fogom érezni magamat. Rohadt jól.

Huhh, nagyon várom már a nyarat.

De csak szép sorjában. Először is a tavasz jön. Egy hónap márciusig, amikor a hormonok felpörögnek és minden és mindenki olyan energikus lesz. Csak meg kell lovagolni a hullámot, hogy lendületben tartson hónapokon keresztül. Márciusban, ha ilyen kitartóan haladok tovább az edzésekkel és építgetem a lábizmaimat, talán még az első futásra is elmehetek. Jah. El is fogok.

Ez a kép aztán beletapos az emberbe, ha nem végzi jól a dolgát...

Hiába dolgozok meg az izmokért és izzadok szorgalmasan, ha közben szemét kaját eszek. Ma sikerült végre nem össze-vissza ennem és elmentem bevásárolni, ami egy rakás gyümölcsöt jelentett. A közös ebédből (krumplifőzelék) csak egy kis tányérral ettem, meg hozzá egy szelet husit, aztán az ebédet gyümölccsel fejeztem be. Délután is ettem gyümölcsöt, meg vacsinak abonettet felvágottal.

Na de nem is ez a lényeg, hogy untassalak titeket, hanem hogy mint egy villámcsapás, elkezdtem látni az eredményeket. A hasam lapos, igaz az úszógumim még nem tűnt el, pedig általában amikor fogyózok, először az szokott eltűnni és az az első eredmény.

Most viszont a combomon látok egyértelmű változásokat. A belső íve ugyanis egyértelműen elkezdett vékonyodni. Értitek, már nem olyan oszlopszerű, mint eddig volt, hanem vékonyodik a térdem felé, a belső ív homorú. Remélem vágjátok, miről beszélek, nekem nagyon tetszik.

Másik, hogy tegnap este még olvasgattam az ágyban és közben nyújtózkodtam egy nagyot a takaró alatt és amikor a combomhoz ért a kezem egy kőkemény hosszanti combizomba ütköztem bele. Na jó, azért lehetne keményebb, ha nem takarná néhány centi zsír, de ilyet én még soha.

Szóval ez most tetszik, de tényleg frankóbb lenne, ha nem takarná az a rakás zsír. Ehhez pedig úgy kell táplálkoznom, hogy a szervezetem abból a zsírból legyen kénytelen energiát elvenni. Tehát nincs nasi meg dupla adag meg unalomból elkövetett zabálás, muszáj ésszerűen ennem.

Nagyon rá vagyok most kattanva most a beach bodyra.

Küszködök...

Tegnap este vendégségben voltunk és a házigazdák jól megtömtek... De a kötelező tortaszelet után már nem ettem az ínycsiklandó házisütikből, hogy ne rakjak még egy lapáttal a bekajált kalóriákra. Most viszont újult erővel belevetem magamat a sűrejébe. A diétának.

De nehéz... Most valahogy nagyon nehéz. Tudom, hogy csak vissza kellene találnom a kerékvágásba és akkor minden menne magától.

Megijedek, ha a nyárra gondolok. Már csak 4 hónap van addig és a suli utolsó heteiben csinos ruhácskákban akarok flangálni és barnítani a lábamat. És szeretnék végre egy olyan bikinit, ami megfelele a divatnak és nem az a lényeg benne, hogy az ügyes szabásvonal és színválasztás segítsen nem úgy kinéznem, mint egy víziló.

És nem akarok strandkendőt, ami eltakarja a pocakomat meg a narancsbőrömet. És nem akarok olyan napozást, hogy a fenekemre azért terítek egy törölközőt, mert különben az emberek elhányják magukat a szétfolyó seggemtől.

És nem akarom annyira az ebéd gyanánt befalt hamburgert meg két darab palacsintát, mint azt, hogy gondolkodás nélkül sétáljak végig a többi napozó között.

És nem akarom, hogy a lábfejem is olyan hájas legyen, hogy teljesen elcsessze a divatos papucsaim látványát.

És igenis azt akarom, hogy a csávók bámuljanak meg. Nem csak bikiniben, hanem egy csinos ruhában is és akarjanak nálam bevágódni. Akarom, hogy érdekeljem az embereket. Áhh.

Asszem elmegyek felülésezni.

Mikor lesz már tavasz?

Mikor mehetek már reggel egy szál pulcsiban a suliba?
Mikor vehetek már cipőt a csizma helyett?

Mikor lesz már jó az a 38-as nadrág?
Döntésre jutottam. Mivel mostanában nem tudom tartani a helyes életmódot, rendszerteleneül eszek és hülyeségeket és nem mozgok eleget, ezért veszek egy 38-as nadrágot. És minden egyes nap bele fogok bújni, mármint ameddig fel tudom húzni.

Könnyűnek akarom érezni magamat.

Íme itt vagyok, frissen mosottan és tele energiával és készen állok a kilóim elleni harcra.

Ma a kajálás nem volt valami dicséretes, sőt inkább szörnyű...

De sikerült rávennem magamat a mozgásra. Na az sem volt több fél óránál, de alaposan megizzadtam és elfáradtam ebben is. A lábam kondija egyértelműen visszazuhant egy szintet, a karommal viszont elégedett vagyok. A fekvőtámasz olyan furcsán könnyű. Persze abból is tizet ha meg tudok csinálni szabályosan, de a korábbiakhoz képest mindenképp jól megy.

Ami pedig a természet csodája és Isten vegykonyháját dicséri, hogy a mozgás után egy csomó mozgással kapcsolatos gondolatom támadt. El kellene menni úszni. Korcsolyázni. Bicajozni. Tényleg ez egyszerűen fantasztikus, hogy a testünket csak ki kell szolgálnunk valamivel és többet kér belőle. Legyen ez édesség vagy mozgás.

A hétvégén voltam korizni barátnőkkel és nagyon jól esett. Estünk-keltünk, tele vagyok kék foltokkal, de mégis olyan jó volt. Az pedig, hogy elestem, nálam dicsérendő dolog, mert néhány éve még egyszerűen nem voltam olyan vakmerő, hogy annyira belendüljek, hogy abból netán elessek. Most sokkal jobban élveztem, csak a kesztyűm átázott és onnantól kicsit fáztam, de szívesen elmennék még bármelyik nap.

Közeledik ez a tavasz és hihetetlenül gyorsan itt lesz. Onnantól pedig már csak egy egészen pci napfényes ugrás a nyár.

És akarom azt a 38-as nadrágot.

Valami nincs rendben ezzel a kurva világgal. Nyomott vagyok és továbbra is kedvetlen. Tegnapelőtt lustaságból nem mozogtam, tegnap nem voltam itthon, ma meg zsak zabálok, zabálok és zabálok. Amikor nem, akkor üveges tekintettel bámulok ki az ablakon.

Kiléptem az ajtón és a szél befújt a kabátom alá. Rohadtul hideg volt, a csontjaimig hatolt, de tudjátok mit? Jól esett. Mintha kifújt volna belőlem mindent addig, amíg átszeltem az udvart.

Biztos az időjárás az oka. Már nagyon várom a tavaszt, a virágokat, a zöld lombokat, a fűt, amit minden átkozott hétvégén le kell nyírni... És a meleget. Ami éget, izzaszt és beüldöz a házba, hogy aztán kilépve ismét arcon csókoljon és így üdvözöljön.

Ez a hideg szél is valami hasonló érzés, valószínűleg a napsütés testvére. Változás, mozgás, történés a jelentése. Hogy végre vége szakad ennek a beroskadt süppedésnek, ennek a reménytelen és fejlődés nélküli időszaknak.

Ma sincs kedvem mozogni, pedig tudom, hogy utána jobb lenne.

Ma is csak zabálok és zabálok és emiatt is úgy érzem, hogy a mozgás már semmit sem segítene rajtam, még ha az eszem tudja is, hogy segítene.

De tudjátok mit?! NEM FOGOM FÖLADNI! EZÚTTAL NEM!

Mindenen kersztülharcolom magamat és akkor is kurva jól fogok kinézni. Punktum.

A mai nap nem volt olyan jó, mint terveztem. Reggel 2 abonett szeletet ettem felvágottal és sajttal, délelőtt viszont megettem egy egész nagy kiflit májkrémmel megkenve. Az ebéd a menzán aranygaluska volt sodóval és azt is mindet megettem. Hazaérve pedig szépen felcsipegettem a tegnapi bonbon maradékát, igaz a család is segített benne. Nem voltam elájulva magamtól és megállapítottam, hogy ha van itthon csoki, én azt meg is eszem. :(

Olyan rosszul éreztem magamat, hogy az átlagos 7 óra körüli kezdés helyett már 5-kor elkezdtem tornázni és amikor végeztem a LegMagiccel meg a súlyzóval még felüléseztem meg megcsináltam 100 darab ún. Jumping Jack-et.

Olyan szörnyű, hogy nem akar eltűnni a hájacska a hasamról, de ahhoz jobban oda kellene figyelnem az étkezésre. Nem akarok kocka hasat, de azért ne gyűrődjön már a háj, ha leülök...

Amúgy az edzés ma egy kicsit nehezemre esett, főleg a lábat igénybevevő gyakorlatok. Lehet, hogy a rossz étkezés miatt vagy az is, hogy most kezdem őket teljesen szabályosan csinálni.

A kép ismét egy szép motivációt tartalmaz: eléggé kínos pillanat (voltam már ilyen esküvőn), amikor a vőlegény nem tudja kivinni a sátorból/helyiségből a menyasszonyt, ilyenkor a násznép mély csendben vár és kínosan hallgat, az ittasabbak pedig hangos röhögéssel veszik tudomásul. Na ilyenkor eszembe jutott, hogy basszus, ha így folytatom, akkor engem sem fog tudni elvinni az újdonsült férjecském...

Áhh, fáradt vagyok.