De ez nem gond!

Ma már becsületesen megmozgattam magamat, ami nem is volt olyan rossz. Még pénteken vettem magamnak egy rózsaszín sportmelltartót és abban edzettem ma és olyan kis csini, kár, hogy a hasam alatta még elég plötyi.

Mindenesetre már érzem alatta a kőkemény izmokat és remélem, hogy egyszer a felszínre kerülnek majd. Miközben a súlyzókat emelgettem, a kis tükröm az éjjeliszekrényemen éppen a hátsóm magasságában volt és amikor odanéztem alig ismertem meg a kicsikét. Na jó, nagyocskát és nagyon is megismertem még, de egyértelműen magasabbra került és hogy is mondjam... kerekebb.

Lehet, hogy mikorra beköszönt a nyár, már egy jóseggű csaj leszek? Áháháháháháh! :D

Az egyetlen negatívum a mai napban, hogy most este elmentünk a mamámat meglátogatni és Győri Édessel kínált minket meg mézes teával... És amikor elmentünk még adott egy doboz bonbont, amit itthon a tesómmal fel is bontottunk és megettem belőle négy darabot. Az a belga csoki, ami ilyen kagyló meg tengericsikó alakú és a kedvencem...

Viszont kicsit meglepődtem, mert annyira nem volt intenzív az íze meg nem szabadított fel bennem annyi endorfint, mint hetekkel ezelőtt. Remélem nem a márka hibája volt, hanem én kezdek már leszokni szép lassan a beteges csokifüggőségemről. Feltehető a kérdés, hogy ha nem volt olyan jó, akkor meg miért ettem belőle rögtön négyet? Hát jó kérdés, szerintem a mgeszokás hatalma. Mindenesetre a maradékot elraktam a ház másik végébe egy kis zugba, hogy a lehető legkisebb eséllyel gondoljak rá.

Ami igazán furdalja az oldalamat, az az, hogy ha izmos leszek és fitt, akkor a) jobban fog-e menni automatikusan a futás, vagy ahhoz más izmok kellenek és hogy b) azt is élvezni fogom-e?

De mindenesetre már tényleg érzem a rendszeres mozgás eredményét, még ha nem is több napi fél óránál. Ma is volt néhány perc, hogy álnom kellett és nem éreztem azt az egyébként rám jellemző lusta érzést, hogy mikor ülhetek már le... A jó idő beköszöntével elkezdek bicajozni és akkor talán lesz még esély a nyári balatoni körútra is.