Lapos has. Csudajó. Belenézel a tükörbe és csak a szemed néz vissza rád, a háj között összelapult köldököd nem jut szóhoz. Micsoda érzés!
Én most tipikusan abban a súlyban vagyok (körte alakomnak köszönhetően...) amikor az embernek reggel semmi hasa nincs, bátran flangálna egy kis topban és kiáltozná, hogy szabadság (a derékon nőtt úszógumiról most ne beszéljünk...).
De idd csak meg a reggeli kakaódat vagy edd meg a lekváros kenyeredet és has uraság máris egy kövér pacnivá nő. Nem is értem mi történik ilyenkor. Az ember belei így kitágulnak vagy mi? Vagy megtöltődnek mindenféle "ínycsiklandozó" gázokkal? Nem is akarom igazán tudni.
Egyszer voltam 68 kiló is a nagy fogyásom után és akkor semmi ilyesmi nem történt. Persze a fenekem akkor is elég méretes volt és azt nem befolyásolta, hogy reggel van-e vagy éppen harangoznak, akkor is nagy volt. De a hasam! Mon amour, az olyan kis lapos volt mint egy tálca. Valószínűleg ezt hiányolják a szüleim is. (Mintha annyit számítana, de komolyan. Én sosem fogok beszólogatni a gyerekemnek, inkább JÓ PÉLDÁT mutatok neki.)
Azt mondják, hogy a pasik azért buknak a lapos hasra, mert az egyértelműen jelzi, hogy az illető hölgy még nem kapta be a legyet. Ez ilyen ősi ösztön. Lapos pocak egyenlő szabad préda.
Most ebből azért nem vonok le messzemenő következtetéseket, hogy ha éjjel-nappal lapos lesz a hasam, akkor majd alig győzöm levakarni a pasikat.
Valószínűleg ahhoz inkább valami önbizalomszerűség kellene.
De hagyjuk a teremtés koronáit, bizonyos tapasztalatokból kiindulva úgy döntöttem, hogy most egy évig hanyagolom őket. Most magammal fogok foglalkozni.
Kezdésnek mit szóltok egy lapos hashoz? :)
