Odakint kopog az eső az ereszen, én pedig már felkeltem, mert órákon belül megyek a szombat délelőtti edzésre.
Tegnap nem mozogtam és délután megint elcsúsztam az étkezésel, tehát megvan a második fekete napom. :/
Ma reggel ráálltam a mérlegre és és 71-et mutatott, tehát egy egész hét kellett hozzá, hogy visszatérjek a múlt hétvége által elcseszett súlyomhoz. Azért ez kemény lecke, ennek tudatában remélem a mai és holnapi napot nem fogom szabotálni.
Ez a kép nem azért izgalmas számomra, mert milyen vékony a csaj (egyébként nekem már kicsit az a pálcika kategória), hanem a férfi hozzá való viszonya miatt.
Nem hiszem, hogy csak a kövér nők találták ki, hogy nem azonos módon foglalkoznak velük a pasik. A robosztusabb méret nyilván valami odaképzelt erőt sejtet nekik, tehát a kövér nőnek nincs szüksége arra, hogy vigyék a táskáját és nem kell neki nyitva tartani az ajtót, valamint arra sincs szüksége, hogy nőként tekintsenek rá.
Már régen leáldozott a willendorfi vénusz korszaka, a kis hájacskáink és mellünk méreténél hangsúlyosan nagyobb hasunk már nem a gazdagságot, vagyis a kívánatosságot sugározza. Inkább az igénytelenség szó úszhat be a pasiknak. És valószínűleg igazuk van.
Legyél csinos, legyél kívánatos, nézz ki úgy, mint akinek segítségre van szüksége és segíteni fognak. Az emancipációról most ne beszéljünk. Egyetlenegy emancipált nő sem szeretné, hogy költözéskor neki kelljen arrébtenni a kanapét.
És mindenki vonzó szeretne lenni.
