Ma egészen jól ment a kaja-dolog, de aztán hazaértem és bár még éhes sem voltam, beletemettem a fejemet a gőzölgő spagettibe és két púpos tányérral megettem ketchup-ostul mindenestől. Már legalább egy hete kívántam és tegnap véletlenül elszóltam magam, szóval anya megfőzte... Olyan jól esett. Csak utána belegondoltam, hogy ha fele olyan gyorsan ettem volna, akkor talán egy tányér is elég lett volna. Kicsit rossz most, de csak az követ el hibát, aki dolgozik valamin.
Azért az edzéstől nem ment el a kedvem, megcsináltam megint a LegMagices gyakorlatsort és őszinte meglepetésemre könnyebben ment, mint azt hiszem három napja amikor szintén ezzel edzettem. Utána még gyúrtam karra és hasra, hadd legyen szép formás a vállam. :)
Most, hogy legalább állóképességben észrevettem némi pozitív változást (bár még mindig nem tudom maradéktalanul végigcsinálni), remélem, hogy az év végi tesi felméréseim jobbak lesznek, mint az év elejiek, mert azok szörnyen sikerültek. Az osztályban csak egy csaj rosszabb nálam futásból, de ő egy ürüggyel felmentette magát alóla, szóval mégis nekem vannak a legrosszabb eredményeim. :(
Remélem, hogy most ha ráerősítek a lábizmaimra akkor tavasszal, a szép időben elkezdhetek futni anélkül, hogy az első száz méter után elmenjen a kedvem az egésztől. Végülis lábizom kérdése, nem?
Holnaptól heti egyszer lehet, hogy úszni fogok járni az egyik barátnőmmel, Tanúval. Neki a gerince miatt kellene, nekem meg a dagiságom és a hátizmaim miatt. Alsóban jártam úszásoktatásra, de igazából csak a mellúszást tanultuk meg, úgyhogy azon is gondolkodtam, hogy megérné elmenni még egyszer, hogy a többit is megtanuljam.
