Ennek a blognak nincs más célja, mint hogy kiszolgálja nagyratörő önuralmi vágyaimat és összegezze számomra és talán mások számára is, hogy mit is szeretnék vagy szeretnénk elérni.
Természetesen a cél eléréséhez nem elég folyamatosan hajtogatni azt, hanem tettekkel kell bizonyítani a komoly szándékot... amit néha nem is olyan könnyű komolyan venni.
A lényeg tehát annyi, hogy:
- Szeretnék csinos lenni, annyira, amennyire még sosem voltam.
- Szeretnék olyan érzéseket megtapasztalni, amelyeket még sosem sikerült.
- Szeretnék olyan magabiztos lenni, mint amilyen még sosem voltam.
- Szeretném megtudni, milyen is vékonynak lenni. (Tehát nem teltkarcsúnak, stb, amit a kevésbé dagikra bélyegeznek szánalomból...)
(Igazából mindezt akarom, csak a jó nevelés mindig azt mondatta velem, hogy szeretném.)
A felsoroltakhoz úgy érzem, hogy 15 (azaz TIZENÖT) kilogramm súlyveszteség tudna hozzásegíteni, amit sajnos nem árulnak a boltban, így magamnak kell itthon barkácsolnom egyet. :)
Nem árulok zsákbamacskát, most körülbelül 72 kg lehetek, tehát körülbelül az 57 kilogrammra hajtok.
18 éves vagyok, de mint szerintem minden 18 éves lány, én is komoly fogyókúrás/diétás/életmódváltós múlttal rendelkezem. Körülbelül 7 éves korom óta, ahogy elkezdődött a suli, a tanulás, a könyvek és minden egyéb passzív tevékenység háttérbe szorította azt a bordavillantós kislányt, aki óvodában voltam és állandóan az udvaron kereste a kalandot elég intenzív mozgás kíséretében. Nem volt megállás, bár hosszanti irányban is intenzíven nőttem, szemmel láthatóan szélesedtem is. (Megjegyzem a tanulmányi eredményemen is meglátszott a sok bent töltött idő. :P ) A negyedikes énem azon kesergett a naplójában, hogy 40 kiló és vicceskedve még azt is megjegyezte, hogy ha így halad, akkor nyolcadik osztályra eléri a nyolcvanat kilóban is. Bármilyen szomorú, így is lett. Az évfolyamszám és a kilóim első számjegye mindig megegyezett.
Aztán kilencedik osztály után (azért 90 kilóig nem mentem el!) a nyáriszünetben néhány napot együtt töltöttem az egyik rokonommal, aki idősebb nálam, de a genetika igencsak hasonló alkattal "áldott" meg minket. Ő akkor volt túl egy nagyon látványos fogyáson és hihetetlenül jól nézett ki. Kinyílt a szemem: hát így is lehet? Az iskolába visszatérve szeptembertől kemény diétára fogtam magam és le is fogytam a 81 kilómból 10-et. Hozzá kell tennem, mielőtt valami rosszra gondolnátok, hogy semmi önsanyargatásban nem voltam benne, mert ahhoz túlzottan szeretem magamat. :D Teljesen ésszerűen csak kevesebbet ettem és abbahagytam az unalom-evéseket. :)
Aztán a 10 lecsúszó kiló után nagyon jól éreztem magamat és rengeteg pozitív észrevételt kaptam, amitől kilábaltam az önbizalomhiányos állapotomból. Egy időre.
Utána a kilók nem akartak tovább mozogni és megelégedtem azzal, hogy nem szedem őket vissza. Ez sikerült is és egy ideig jól éreztem magamat.
De azért képzeljetek el egy 165 centi körüli 71-72 kilós lányt. Azért nem az igazi, ugye? :P
Észrevettem, hogy a karom bár már nem olyan vastag, de azért még elég plötyi, a combomról meg ne is beszéljünk, mert a narancsbőr újabban tinédzsereket támad meg... Tehát még mindig nem vagyok az az ember, aki szeretnék lenni, az a lány, aki felvehet egy miniszoknyát narancsbőrt rejtegető harisnya nélkül vagy hordhatja végre a szekrényben lapuló igazán rövid nadrágokat. A bikiniről ne is beszéljünk, mert nincs olyan nő, aki elégedett lenne a bikinis képével. :D
A kitartás dolgában eléggé felemás vagyok, mert hát látjátok, hogy sikerült két éve a MNF (Majdnem Nagy Fogyás), de jelenleg úgy érzem, hogy egy rántott gomba is el tudna tántorítani a célomtól. (Nem szeretem a gombát.)
Ezért van szükségem erre a blogra és esetleg egy-két bátorító szóra... Bátorítsuk egymást!
Egyébként nem áll szándékomban mindig ilyen eposzokat írni, csak gondoltam, hogy kezdésként azért fel kell vázolnom a kiinduló helyzetet.
Ja igen, a támogatóimról:
Anya ( csak névlegesen támogat, mert napi rendszerességgel finomabbnál finomabb és nem kifejezetten kalóriadús ételeket varázsol az asztalra... )
Apa ( gondoskodik róla, hogy egy percig se felejtsem el, mekkora seggem van, a szarnak se fogok így kelleni, stb, stb... )
Falka ( a kutyáim minden ételt eltakarítanak, ha nagylelkűen felajánlom nekik.)
Kedves ( egy igazán őszinte barátnő, aki saját maga is a kilókkal küzd, megjegyzem sokkal kevesebbel, mint én.)
Tanú (egy másik igazmondó barátnő, aki sportos és irigylésre méltóan nincs benne semmi irigység, emellett mindig kész lebeszélni egy falat kajáról is )
Menza ( az iskolai étkeztetésben mindig lehet bízni, ha az ember fogyókúrázna, az elénk rakott étel tápláló és tele van vitaminokkal meg minden ilyesmivel, de néha ránézni is rossz, nemhogy lenyelni... )
.
Remélem, hogy a blog tényleg segít megtalálni a csinos önmagamat. :)
