Valami nincs rendben ezzel a kurva világgal. Nyomott vagyok és továbbra is kedvetlen. Tegnapelőtt lustaságból nem mozogtam, tegnap nem voltam itthon, ma meg zsak zabálok, zabálok és zabálok. Amikor nem, akkor üveges tekintettel bámulok ki az ablakon.
Kiléptem az ajtón és a szél befújt a kabátom alá. Rohadtul hideg volt, a csontjaimig hatolt, de tudjátok mit? Jól esett. Mintha kifújt volna belőlem mindent addig, amíg átszeltem az udvart.
Biztos az időjárás az oka. Már nagyon várom a tavaszt, a virágokat, a zöld lombokat, a fűt, amit minden átkozott hétvégén le kell nyírni... És a meleget. Ami éget, izzaszt és beüldöz a házba, hogy aztán kilépve ismét arcon csókoljon és így üdvözöljön.
Ez a hideg szél is valami hasonló érzés, valószínűleg a napsütés testvére. Változás, mozgás, történés a jelentése. Hogy végre vége szakad ennek a beroskadt süppedésnek, ennek a reménytelen és fejlődés nélküli időszaknak.
Ma sincs kedvem mozogni, pedig tudom, hogy utána jobb lenne.
Ma is csak zabálok és zabálok és emiatt is úgy érzem, hogy a mozgás már semmit sem segítene rajtam, még ha az eszem tudja is, hogy segítene.
De tudjátok mit?! NEM FOGOM FÖLADNI! EZÚTTAL NEM!
Mindenen kersztülharcolom magamat és akkor is kurva jól fogok kinézni. Punktum.
