Elkezdtem válaszolni Timmy80 hozzászólására, de aztán túl hosszúra nyúlt (meg persze ezt a képet is ki akartam tűzni...), úgyhogy egy egész posztot szentelek neki. :)

Hát igen. Teljesen igazad van és köszi, hogy elmondtad, mi zajlott a sok kajától a testemben. :)
A problémám igazából az, hogy rohadtul nem tudom, hogy hogyan kellene táplálkozni, semmi példa nincs előttem. (Természetesen elméletben tudom, csak a gyakorlati megvalósítás nehézkes.)

Eddig egy ilyen szombatra azt mondtam volna, hogy de jó, nem ettem túl sokat. Most viszont változik a mérce és tényleg tudatosítanom kell magamban a dolgot.
Másrészt meg félek attól, hogy akkor most egész életemben puffasztott rizsen meg zöldségeken kell élnem?! Nem hangzik túl jól. Nyilván ez túlzás és ahogyan a nagykönyv mondja, mindent lehet enni, de csak mértékkel. Na azt nem találtam még meg.

Természetesen itt jön a képbe, hogy ha ez tényleg életmódváltás, akkor utána már fel sem tűnik majd, hogy kevesebbet eszem és minőségibbet, de az még nagyon messzi pont, amíg így rögzül bennem a helyes táplálkozás 18 év össze-vissza zabálása után. (Itt jön a nyafogás, hogy de XY mindent föleszik, amit csak meglát és mégis milyen csinos... miért nem örököltem valami mást.. blablabla...)

Amúgy is a hétvégétől tartottam legjobban. Nincs suli, ami lefoglal, csak a nyers itthoni ülés, tanulás, ami közben az ember unatkozik... és már meg is történt a baj. Itt kellene igazán az akaraterő. :P

Tehát a hétvégéken még dolgoznom kell, hogy akkor se vesszek el a hűtőben.

Még egyszer köszönöm a határozott, segíteni akaró hozzászólást.
Nem állítom, hogy nem keserítettél el, de ez most csak javamra válhat. :)