Nemrég értem haza az első keddi edzésről. A has-comb-fenék szentháromságára megy rá, amit kellőképpen alátámasztott, most ugyanis alig bírok két lábra állni, kinyújtózni is alig, csoda, hogy valahogy hazajutottam. :)
Mindent összevetve NAGYON tetszett, Bár kaptam néhány lenéző pillantást, amikor beálltam a szokott tagok közé, de ahogy végignéztem a csajon, semmi oka nem volt rá, hogy lenézzen, úgyhogy teljes bedobással csináltam végig az egészet, még ha azt is hittem, hogy most tuti eltörik a medencém (fájt az az oldalsó kis izmom ott a csípőmön) vagy hogy leszakad a lábam.
Az oktató olyan hangulatot csinált, főleg az elején, a bemelegítő zenék alatt, hogy ő biztosan erre született. A hangszóróból ordított a zene, ő közben kiabált...
"Ééééés még nyolc! Egggy, Kettőőő., Hároooom, nééégy, ööööt, ööööt, öööt, hat, hééét, nyolc... nyolc, hééét... Nem harminckettő, hanem négyszer nyolc! Csak akkor hat, ha mosolyogtok!"
Nagyon szimpatikus volt, ráadásul alaposan átmozgatott, erősített is talán és a mi nem meglepő a kondíciómat tekintve, bőven akadt olyan feladat, amit korántsem tudtam helyesen abszolválni, úgyhogy még van hova feljődni is. :)
Kicsit rázós volt ez a haza a suliból, egy óra tanulás aztán futás a buszhoz, torna, futás a buszhoz nap, de remélem lesz hozzá türelmem a jövőben is. Ugyanis megvettem a bérletemet, 8 alkalmasnál többet nem mertem venni, mert volt már máskor, hogy "rámposhadt" a bérlet.
A mai nap tökély-nap, de valamiért az a szomorú érzésem van, hogy a hétvége óta nagyobb a hasam, valószínűleg nem alaptalanul. Honlap reggel már nyomok egy mérlegelést biztatóul, remélem, hogy valami szépet mutat majd. :P
Ma igazán rosszul éreztem magamat a bőrömben, nem tudom, mi volt, valószínűleg a hétvégi rossz kajálás hozta és nem csak bűntudatilag. Azt mondják, hogy biológiailag tényleg levertebb lesz az ember a junkfoodtól.
A kedvemen az sem segített, hogy az edzésen éppen valami haserősítő feladatot csináltunk, amikor is az a kellemetlen érzésem támadt, hogy valaki rohadtul rámaggatott egy túlméretes kabátot, amitől most nem férek közel saját magamhoz és akárhogy is próbálom, rohadtul nem sikerül levenni. Fizikai valójában itt van és nem bírom legombolni magamról, egyszerűen rámnőtt, benőtt a bőröm alá és mindenben akadályoz.
Ráadásul még jól sem áll.
Elég ramaty érzés. Főleg, hogy tudom, hogy én magam vettem fel azt a a francos kabátot.
