Íme itt vagyok, frissen mosottan és tele energiával és készen állok a kilóim elleni harcra.
Ma a kajálás nem volt valami dicséretes, sőt inkább szörnyű...
De sikerült rávennem magamat a mozgásra. Na az sem volt több fél óránál, de alaposan megizzadtam és elfáradtam ebben is. A lábam kondija egyértelműen visszazuhant egy szintet, a karommal viszont elégedett vagyok. A fekvőtámasz olyan furcsán könnyű. Persze abból is tizet ha meg tudok csinálni szabályosan, de a korábbiakhoz képest mindenképp jól megy.
Ami pedig a természet csodája és Isten vegykonyháját dicséri, hogy a mozgás után egy csomó mozgással kapcsolatos gondolatom támadt. El kellene menni úszni. Korcsolyázni. Bicajozni. Tényleg ez egyszerűen fantasztikus, hogy a testünket csak ki kell szolgálnunk valamivel és többet kér belőle. Legyen ez édesség vagy mozgás.
A hétvégén voltam korizni barátnőkkel és nagyon jól esett. Estünk-keltünk, tele vagyok kék foltokkal, de mégis olyan jó volt. Az pedig, hogy elestem, nálam dicsérendő dolog, mert néhány éve még egyszerűen nem voltam olyan vakmerő, hogy annyira belendüljek, hogy abból netán elessek. Most sokkal jobban élveztem, csak a kesztyűm átázott és onnantól kicsit fáztam, de szívesen elmennék még bármelyik nap.
Közeledik ez a tavasz és hihetetlenül gyorsan itt lesz. Onnantól pedig már csak egy egészen pci napfényes ugrás a nyár.
És akarom azt a 38-as nadrágot.
