Kar, a felsőtest combja, a napi tevékenységekben 99%-ban használatos testrész, te akire oly kevéssé figyelünk oda és mégis rendületlenül szolgálsz minket...
Amikor évekkel ezelőtt lefogytam azt a 10 kilót, a karomon is olyan jóleső változások mentek végbe. Egyszerűen nőiesebb lett, vékonyabb és formásabb is (noha nem edztem rá). Egyszer a konyhaasztalon könyököltem, amikor a testvérem megrökönyödve fordult oda hozzám:
- Ez a te karod? Múltkor még sokkal vastagabb volt.
Mit mondjak, jól esett. De most, bár a kilókban egy max. 4 kilós változás mutatkozik, a karomat megint tramplinak és nőietlennek látom. Valamelyik nap az időjárásra való tekintettel egy vastagabb pulcsit vettem a télikabátom alá és olyan kellemetlen szorító érzés volt. Nem tetszett.
Úgyhogy pillanatnyilag a korgó gyomromat (5-kor ettem utoljára, de kalóriában az bőven elég volt) hideg vízzel ápolgatva gondolok a szép vékony kar-érzésre és várom, hogy a napi teendőimet egy ilyennel (vagyis kettővel) végezhessem.
Olyan hét óra körül megcsináltam a LegMagichez járó tizenhárom perces gyakorlatsort DVD-ről és már a második percben azt hittem, hogy nem kapok levegőt. Nagyon edzetlen lettem.
Mivel csak 13 perc naponta, ezért időben biztosan beleférne a napba, de egyszerűen olyan fárasztó, hogy a tusolótálcára fellépve majdnem összeestem. Ez az évezredes tapasztalatok alapján azt jelenti, hogy hatásos is.
(Viszont 13 perc elég lehet? Nem inkább azt szokták mondani, hogy minimum 30 perc kardio? Úgy döntöttem, hogy ezzel most nem foglalkozom amíg nem tudom tökéletesen végigvinni a feladatsort.)
