Küszködök...
Tegnap este vendégségben voltunk és a házigazdák jól megtömtek... De a kötelező tortaszelet után már nem ettem az ínycsiklandó házisütikből, hogy ne rakjak még egy lapáttal a bekajált kalóriákra. Most viszont újult erővel belevetem magamat a sűrejébe. A diétának.
De nehéz... Most valahogy nagyon nehéz. Tudom, hogy csak vissza kellene találnom a kerékvágásba és akkor minden menne magától.
Megijedek, ha a nyárra gondolok. Már csak 4 hónap van addig és a suli utolsó heteiben csinos ruhácskákban akarok flangálni és barnítani a lábamat. És szeretnék végre egy olyan bikinit, ami megfelele a divatnak és nem az a lényeg benne, hogy az ügyes szabásvonal és színválasztás segítsen nem úgy kinéznem, mint egy víziló.
És nem akarok strandkendőt, ami eltakarja a pocakomat meg a narancsbőrömet. És nem akarok olyan napozást, hogy a fenekemre azért terítek egy törölközőt, mert különben az emberek elhányják magukat a szétfolyó seggemtől.
És nem akarom annyira az ebéd gyanánt befalt hamburgert meg két darab palacsintát, mint azt, hogy gondolkodás nélkül sétáljak végig a többi napozó között.
És nem akarom, hogy a lábfejem is olyan hájas legyen, hogy teljesen elcsessze a divatos papucsaim látványát.
És igenis azt akarom, hogy a csávók bámuljanak meg. Nem csak bikiniben, hanem egy csinos ruhában is és akarjanak nálam bevágódni. Akarom, hogy érdekeljem az embereket. Áhh.
Asszem elmegyek felülésezni.
