Tényleg kurva szarul nézhetek ki, mert az imént apám is közölte velem, hogy nekem sürgősen sportolnom kellene valamit. Mondta ezt teli szájjal az asztalnál ki tudja hanyadik vacsoráját elköltve. Köszönöm apa, jó példát mutatsz. Annyira nonszensz volt a helyzet, hogy fogtam magam és elindultam a lépcső felé, de akkor visszaparancsolt. (Mostanában kicsit rosszban vagyunk...) Szóval visszaványszorogtam és közölte, hogy nem megoldás, ha a homokba dugom a fejemet. Egy kenyérdarab éppen kilógott a szájából. Ilyenkor nagyon dühös vagyok. Pontosan tudja ő is, hogy tőle örököltem a kövérséget meg a familiájától. Erről persze nem tehet, de akkor legalább ne zabáljon már..
Amúgy reggel a mérleg 71,2-t mutatott, ami jobb, mint a tegnapi. Ennek nagyon megörültem és ebédre csináltam répafőzeléket, a családnak meg hozzá fasírtot. Végül én is ettem fasírozottat. Egyet. Kettőt. Hármat... Sokat. Nem gáz, azért nem üt ki egy kis fasírozott. De ma is lecsúszott a két müzliszelet is. Azért még mindig nem éreztem magamat rosszul, nem csoki volt, hanem müzliszelet. Viszont délután kerestem egy kis celluxot...
És a potenciális celluxlelő helye, az egyik fiókban rábukkantam egy nagy csomag Snickers snack sizera. Amelyikben 10 db vigyorog egymás mellett. A franc se tudja, hogy ki rejtette el és mikor (nálunk ilyen sorsa van a csokinak), de biztos jó régóta ott várt rám, mert a csoki külsején már kivált a kakaóvaj. Egy kicsit már sejtettem, hogy elvesztem.
Most kapaszkodjatok meg.
Benyomtam belőle 9 darabot. Kb. 5 perces szünetekkel kettő között.
Meg se merem nézni a csomagoláson, hogy hány kalória lehet. Már nem számít. Rájöttem, hogy gyenge vagyok és hogy a legkisebb megpróbáltatáson elbukom. Egy semmi vagyok. Egy puding. Igaza volt apának, amikor azt mondta, hogy a szarnak se kellek. Tényleg nem.
Nagyon szép, hogy itt verem a nyálamat meg szorgosan posztolgatok, de ettől még nem fogok ellenállni. Túl nagy volt a kísértés és a legkisebb ellenvetés nélkül belesétáltam. Megérdemlem, hogy holnap reggel a mérleg legalább 80 kilót mutasson. Vagy százat.
A sátán rajtam röhög a pokolban. Tudja, hogy mi a gyengém és pontosan azt állítja elém.
Amióta elkezdtem ezt a fogyókúrát, egyébként is totál hülyén viselkedem. Olyan ingerlékeny vagyok, mint egy bika és a legkisebb dolgokért leharapom mindenkinek a fejét. Biztos amiatt van, mert kevesebb kalóiára próbálom sanyarítani a testemet. Meg ezek miatt a folyamatos kudarcok miatt. Csak egy hétig sikerülne kitartani tisztességesen, biztosan jobban érezném magamat.
Kicsit szét vagyok hullva. :(
