Ma nagyon finom ebéd volt itthon, sült kacsa párolt káposztával és mézben sült almával. Megebédeltünk, mosogatás, stb, elkezdtem olvsani.
Aztán bár hihetetlenül klassz a könyv, amit olvasok, a gondolataimba mégiscsak belopakodott a mézes alma meg a porhanyós kacsa... Háp-háp.
Lesomforogtam a konyhába, noha még három óra se volt és akkor eszembe jutott egy halvány kis gondolat, hogy talán nem kéne, hiszen a testem valószínűleg még rohadtul nem dolgozta fel az ebédet sem.Úgyhogy eldöntöttem, hogy szarok a kajára. Bocsánat, szóval nagy ívben teszek rá. Maradtam a konyhában, de inkább főztem egy kanna zöldteát, most éppen hűl és úgy döntöttem, hogy ezt ma mind megiszom és kurva jó lesz nekem. Mert nem úgy fogok kinézni, mint tegnap este, amikor is a buliban igencsak be kellett húznom a hasamat, hogy ne érezzem magamat egy bálnának. Most már én is látom, hogy híztam, hogy lehettem ennyire vak?! A többi lány persze min csinos volt. Na jó, volt egy lány, aki nagyon duci volt, de neki meg hihetelenül szép arca van. Ennek hiányában nekem már csak csinosnak szabad lennem.
A mérleg ma reggel 71,4-et mutatott. Célom szeptember végére elérni a 68-at.
