Looking for Pretty Me

Tanulnom kell, úgyhogy letiltottam magamat az írástól, úgyhogy ma este tényleg képblog lesz a képblog. :)

Odakint kopog az eső az ereszen, én pedig már felkeltem, mert órákon belül megyek a szombat délelőtti edzésre.

Tegnap nem mozogtam és délután megint elcsúsztam az étkezésel, tehát megvan a második fekete napom. :/

Ma reggel ráálltam a mérlegre és és 71-et mutatott, tehát egy egész hét kellett hozzá, hogy visszatérjek a múlt hétvége által elcseszett súlyomhoz. Azért ez kemény lecke, ennek tudatában remélem a mai és holnapi napot nem fogom szabotálni.

Ez a kép nem azért izgalmas számomra, mert milyen vékony a csaj (egyébként nekem már kicsit az a pálcika kategória), hanem a férfi hozzá való viszonya miatt.

Nem hiszem, hogy csak a kövér nők találták ki, hogy nem azonos módon foglalkoznak velük a pasik. A robosztusabb méret nyilván valami odaképzelt erőt sejtet nekik, tehát a kövér nőnek nincs szüksége arra, hogy vigyék a táskáját és nem kell neki nyitva tartani az ajtót, valamint arra sincs szüksége, hogy nőként tekintsenek rá.

Már régen leáldozott a willendorfi vénusz korszaka, a kis hájacskáink és mellünk méreténél hangsúlyosan nagyobb hasunk már nem a gazdagságot, vagyis a kívánatosságot sugározza. Inkább az igénytelenség szó úszhat be a pasiknak. És valószínűleg igazuk van.

Legyél csinos, legyél kívánatos, nézz ki úgy, mint akinek segítségre van szüksége és segíteni fognak. Az emancipációról most ne beszéljünk. Egyetlenegy emancipált nő sem szeretné, hogy költözéskor neki kelljen arrébtenni a kanapét.
És mindenki vonzó szeretne lenni.

Ma délelőtt joghurtoztam és pufi rizseztem, ebéd viszont elég bőségesen kijutott...

Zöldségleves és tészta pörkölttel volt és úgy indultam neki, hogy megeszem a pörit meg az alatta levő tésztákat, de végül majdnem az egészet megettem és ami a legszörnyűbb, utána kicsit meg is fájdult a gyomrom. Szerencsére a kaja után rám törő édességvágyat sikerült legyőznöm, pedig már majdnem indultam a büfé felé.

Egyébként az ilyen iskolai büfékben tényleg szörnyű, egészségtelen dolgokat árulnak, nem is értem, hogy mirt engedik ezt. (Nyilván a pénz...)

Délután volt az első csütörtöki edzésem, alakformálás néven. Először kicsit lazának találtam, nem éreztem elég hatékonynak, de végül elég fárasztó volt és alaposan leizzadtam, a hasamban meg olyan érzésem volt, mintha valaki egy kést forgatna benne. :)

Most már el sem tudom eldönteni, hogy melyik edzéstől van izomlázam vagy a tesiórától vagy éppen az ugrálókötéltől. Remélem, lesz neki hatása. :)

A mai nap összegészében jó, mert bár kihajtottam magamat tesin meg itthon is ugróköteleztem, a kajálással kicsit elcsúsztam délután (értsd: diákcsemege, körte és egy kis csoki is (ét)).

Úgy érzem kicsit jobban oda kellene figyelnem rá, hogy kajálás előtt tényleg megigyak egy pohár vizet, lehet, hogy már ez is sokat segítene.

Almával végül nem együtt fogunk járni kondiba, mert neki a hétfő-szerda-péntek jó, nekem pedig a kedd-csütörtök-szombat. Kicsit szomorú, de amúgy is ő a vibro-tréningre esküszik, ami 20 percig tart, nekem meg általában 1 órás edzéseim vannak, úgyhogy sehogy sem tudtuk volna összeegyeztetni.

Azért azt megbeszéltük, hogy majd összevetjük az eredményeket.

Ha így folytatja, én fogok "nyerni", mert az elmondása alapján nem igazán szeretne diétázni mellette, úgy meg ugye nehéz, de ez egy közös challenge, úgyhogy kívánom neki a legjobbakat. :)

Az jutott eszembe tesin futás közben, hogy akkor én most A Kövér Barátnő vagyok?

A magam 70 plusszos kilójával igencsak kilógok a barátnőim közül, akik kb. 55-65 kilók lehetnek.
Persze nem emlegetik fel, de akkor is, vajon mit mondanak a hátam mögött?
Vajon a buliban a fiúk, amikor "elosztják" a csajokat, hogy ki kire nyomul, akkor a legbénább "kap" engem?

Van, amikor megnézem magamat hátulról is a tükörben, hogy jól áll-e a hajam. És akkor ott van a hátsóm is. Tényleg ilyen rohadt szarul néz ki? Valószínűleg.

Akkor most rólam is megjegyzik a fiúk a hátam mögött, hogy jó nagy puttonyom van?

Tök. Gáz.

Nemrég értem haza az első keddi edzésről. A has-comb-fenék szentháromságára megy rá, amit kellőképpen alátámasztott, most ugyanis alig bírok két lábra állni, kinyújtózni is alig, csoda, hogy valahogy hazajutottam. :)

Mindent összevetve NAGYON tetszett, Bár kaptam néhány lenéző pillantást, amikor beálltam a szokott tagok közé, de ahogy végignéztem a csajon, semmi oka nem volt rá, hogy lenézzen, úgyhogy teljes bedobással csináltam végig az egészet, még ha azt is hittem, hogy most tuti eltörik a medencém (fájt az az oldalsó kis izmom ott a csípőmön) vagy hogy leszakad a lábam.

Az oktató olyan hangulatot csinált, főleg az elején, a bemelegítő zenék alatt, hogy ő biztosan erre született. A hangszóróból ordított a zene, ő közben kiabált...

"Ééééés még nyolc! Egggy, Kettőőő., Hároooom, nééégy, ööööt, ööööt, öööt, hat, hééét, nyolc... nyolc, hééét... Nem harminckettő, hanem négyszer nyolc! Csak akkor hat, ha mosolyogtok!"

Nagyon szimpatikus volt, ráadásul alaposan átmozgatott, erősített is talán és a mi nem meglepő a kondíciómat tekintve, bőven akadt olyan feladat, amit korántsem tudtam helyesen abszolválni, úgyhogy még van hova feljődni is. :)

Kicsit rázós volt ez a haza a suliból, egy óra tanulás aztán futás a buszhoz, torna, futás a buszhoz nap, de remélem lesz hozzá türelmem a jövőben is. Ugyanis megvettem a bérletemet, 8 alkalmasnál többet nem mertem venni, mert volt már máskor, hogy "rámposhadt" a bérlet.

A mai nap tökély-nap, de valamiért az a szomorú érzésem van, hogy a hétvége óta nagyobb a hasam, valószínűleg nem alaptalanul. Honlap reggel már nyomok egy mérlegelést biztatóul, remélem, hogy valami szépet mutat majd. :P

Ma igazán rosszul éreztem magamat a bőrömben, nem tudom, mi volt, valószínűleg a hétvégi rossz kajálás hozta és nem csak bűntudatilag. Azt mondják, hogy biológiailag tényleg levertebb lesz az ember a junkfoodtól.

A kedvemen az sem segített, hogy az edzésen éppen valami haserősítő feladatot csináltunk, amikor is az a kellemetlen érzésem támadt, hogy valaki rohadtul rámaggatott egy túlméretes kabátot, amitől most nem férek közel saját magamhoz és akárhogy is próbálom, rohadtul nem sikerül levenni. Fizikai valójában itt van és nem bírom legombolni magamról, egyszerűen rámnőtt, benőtt a bőröm alá és mindenben akadályoz.

Ráadásul még jól sem áll.

Elég ramaty érzés. Főleg, hogy tudom, hogy én magam vettem fel azt a a francos kabátot.

Kezdem úgy érezni, hogy a hétköznapokat jobban szeretem, mint a hétvégét... Bárcsak be lennék táblázva. Bárcsak órán kellene ülnöm. Bárcsak ne lenne időm enni.

Már szombaton is erre jutottam, de a szombatihoz képest a vasárnapot úgy tudnám viszonyítani, mint a Mennyországot Szodomához és Gomorrához. Jó, kis túlzás, de még a szombatnál is sokkal rosszabul sikerült a tegnapi nap. Begyűjtöttem az első fekete napot - azaz semmi mozgás és sok zabálás.

Valóban, ezt csak zabálásnak lehet nevezni. Ha most leírnám, hogy mi mindent erőltettem le gyomrom fortyogó poklába, valószínűleg képernyőn keresztül híznátok ti is legalább egy kilót. Azért ízelítőül szerepeljen itt a töltött paprika és az Aranka-krém neve.

Nem szeretnék rá több szót szánni, a fekete négyzet úgyis örökre beírja magát a naptáramba. :(

A mérleg úgy érzem, hogy mostanában nem mondana kedveseket, úgyhogy inkább nem állok rá, amíg nem tettem biztosan jóvá ezt a hétvégét. :/

Ma viszont új hét és talán új esély is jött, úgyhogy előírásosan tartottam az étkezést, ami nem is esett nehezemre.

Délután mentem volna az első hétfői csoportedzésre a konditerembe, de a barátnőm (Eredetileg Kedvesnek szándékoztam nevezni, mint a legelső posztban leírtam, de ma rávilágított, hogy én Körte vagyok, ő pedig Alma... szemléletes. Mostantól csak Almának hívom.) elcsábított, hogy inkább próbáljuk ki a vibro-trénert. Abszolút nem volt kedvem hozzá, mert ugyebár megszokhattuk, hogy ami ilyen könnyűnek hangzik, annak általában rohadtul nincs semmi hatása és a kemény munkát semmi sem helyettesítheti.
"De hogy az milyen jól fejleszti az izmokat, hipp-hopp eltünteti a narancsbőrt, stb." Oké, kipróbáltuk.

Nem köntörfalazok: azért a 20 percért nagyon is drágállottam az 1100 forintot, ráadásul hiába éreztem, hogy tényleg mindenem felmelegszik és igenis megerőltető mindenféle feladatokat csinálni rajta, nem tudtam elszakadni attól a gondolattól, hogy ennyi erővel a mosógépre is felülhetnék centrifuga üzemmódban.

Szóval mielőtt elmúlna a nap, ugrálókötelezek még, az hatásosabbnak tűnik.

Nektek van valami tapasztalatotok a vibro-tréninggel?

A barátnőm teljesen meggyőzöttnek tűnik, szerintem bérletet is vált, én biztos nem. Ha neki lesznek látványos eredményei vele, majd utána esetleg, de addig inkább izzadnék, ha lehet... (Haha, milyn szépen hangzik, majd meglátjuk, mennyi lelkesedés marad...)

Úgyhogy irány az edzés, olyat még nem igen hallottam, hogy valaki kemény munkával nem ért el eredményt, Ráadásul olcsóbban is kijön. :P

Elkezdtem válaszolni Timmy80 hozzászólására, de aztán túl hosszúra nyúlt (meg persze ezt a képet is ki akartam tűzni...), úgyhogy egy egész posztot szentelek neki. :)

Hát igen. Teljesen igazad van és köszi, hogy elmondtad, mi zajlott a sok kajától a testemben. :)
A problémám igazából az, hogy rohadtul nem tudom, hogy hogyan kellene táplálkozni, semmi példa nincs előttem. (Természetesen elméletben tudom, csak a gyakorlati megvalósítás nehézkes.)

Eddig egy ilyen szombatra azt mondtam volna, hogy de jó, nem ettem túl sokat. Most viszont változik a mérce és tényleg tudatosítanom kell magamban a dolgot.
Másrészt meg félek attól, hogy akkor most egész életemben puffasztott rizsen meg zöldségeken kell élnem?! Nem hangzik túl jól. Nyilván ez túlzás és ahogyan a nagykönyv mondja, mindent lehet enni, de csak mértékkel. Na azt nem találtam még meg.

Természetesen itt jön a képbe, hogy ha ez tényleg életmódváltás, akkor utána már fel sem tűnik majd, hogy kevesebbet eszem és minőségibbet, de az még nagyon messzi pont, amíg így rögzül bennem a helyes táplálkozás 18 év össze-vissza zabálása után. (Itt jön a nyafogás, hogy de XY mindent föleszik, amit csak meglát és mégis milyen csinos... miért nem örököltem valami mást.. blablabla...)

Amúgy is a hétvégétől tartottam legjobban. Nincs suli, ami lefoglal, csak a nyers itthoni ülés, tanulás, ami közben az ember unatkozik... és már meg is történt a baj. Itt kellene igazán az akaraterő. :P

Tehát a hétvégéken még dolgoznom kell, hogy akkor se vesszek el a hűtőben.

Még egyszer köszönöm a határozott, segíteni akaró hozzászólást.
Nem állítom, hogy nem keserítettél el, de ez most csak javamra válhat. :)

A mérleg tegnap reggel 70,5-öt mutatott, gyorsan nyomtam is rá egy cuppanósat. :)

A tegnapi összegészében jó nap volt.

Délelőtt voltam tornán, másfél óra intenzív megerőltetés. A vicces az volt, hogy voltak nálam jóval sokkal idősebbek (40-50 közöttiek), akik egy nyikkanás nélkül végigcsináltak mindent, én meg az első negyedóra után már azt éreztem, hogy elérkezett a világvége. AZért jó volt, az oktató viszonylag kedves, segítőkész, a többiek is jófejek és inspirálnak. Például előttem volt egy harmincas nőci olyan izmos fenékkel, hogy azt egy tinédzser is megirigyelhetné. (Így tettem én is.) Azért szeretnék így kinézni, miközben hurcolászom a gyerkőcöket az iskolába, stb.

Na de mivel a tízórai pont kimaradt a torna miatt, mire hazaértem farkaséhes voltam. Úgyhogy kétszer is szedtem a rakottkrumpliból. Délután pedig anyukám sütött, hát a túrósból is ettem 3 szeletet. Még lecsúszott 6-kor egy müzliszelet. Mindenesetre én nem éreztem rossz napnak, normális adagokat ettem és nem is sokszor.

De ma reggel a mérleg nem kis meglepetésemre 72,1-et mutatott. Nemár. Kétszer is emgnéztem, ugyanaz. Ennyire azért nem volt szörnyű ez a tegnapi nap, nem nomtam be tábla csokikat és nem jártam vissza délután unalomból a kajára.

De hát így jár, aki minden nap megméri magát, nagy hülyeségeket lát a kijelzőn. Lehet, hogy csak hetente kellene, de azt nem bírnám ki.

Remélem, hogy a tegnapi edzésnek is van köze a plusz másfél kilóhoz, bár kétlem, hogy ennyi izmot szedtem volna magamra tegnap.

Nah mindegy. Megyek tovább.