Ez egyenesen szörnyű... Szerettem volna frissíteni a profilképemet a közösségi hálón, mégpedig a nemrégi nyaralásos képekből...
Kezdem úgy érezni, hogy totál visszahíztam 80 kilóra. Persze "csak" 73 voltam, amikor ezek készültek (ma meg 71,3...), de mégis ugyanolyan kövérnek és slamposnak láttam magaat, mint a régi képeken. Nemár...
Asszem egy jó ideig nem lesz új profilképem. Még az arcomat is szélesebbnek találom.
A hasam egy óvatlan pillanatban egy öthónapos kismamáé, a combom egy fatörzsre emlékeztet. Elég volt.
Ma elkezdődött a suli. Annyit csacsogtunk a csajokkal, hogy eszembe se jutott a kaja ebédig, akkor pedig igyekeztem betölteni a gyomromat a levessel és a tésztából minél kevesebbet enni.
Több állásból bombázom saját magamat, nehogy elfelejtsem, mit is akarok.
- Kevesebbet eszem. (Azt is lehetőleg valami egészségeset, már bevásároltam a pozitív kajákat.)
- Megiszok napi egy liter zöldteát. (Csak semmi édesítőszer. Némi citrom viszont muszáj.)
- Keresem a megfelelő időpontot és helyszínt csoportos, csalásmentes edzésre. Találtam egy ideális helyen fekvő edzőtermet, ahol rengeteg féle órát tartanak és egy csomó időpont jó is. Az egyedüli probléma, hogy az árak elég magasak és mindig jó előre jelezni kell, hogy melyik edzésre szeretne menni az ember. Mennyivel kényelmesebb lenne, ha csak úgy be lehetne állítani, ha az embernek akadna néhány szabad órája...)
- Minden nap megnézem a telómra lementettt inspiráló képeket. Ja és folyamatosan frissítem őket.
Na de mondjátok meg nekem, mit vétkeztem, miért vannak ellenem a világ erői, talán az a baj, hogy próbálok kitörni a nekem fenntartott dagi-szerepből?!
Ma éppen eddigi sikereimen elmélkedve egy félmosollyal a számon a csomagolóanyagok között kutakodtam, mert be akartam csomagolni néhány füzetet. Erre mi történik? Az egyik zacskó furcsán nehéz. Belenézek és egy nagy csomag vegyes szaloncukor néz vissza rám. Már akkor sóhajtottam, mert tudtam, hogy az ördög megint ellenem munkálkodik.
Akkor még kifordltam a szobából és folytattam a csomagolást, de később csak visszaevett a fene és megettem 5 darabot. Most persze szarul érzem magamat, hogy az egyébként kitartó napomat el sikerült rontanom.
Gondoltam rá, hogy majd erőt veszek magamon és tényleg csak nagy szükségben, heti egyszer-kétszer megeszek belőle egy-egy szemet. De magamat ismerve egy gyenge délutánon befalnám az összeset, úgyhogy majd igyekszem valakinek elpasszolni. Anya úgysem fog emlékezni karácsonykor, hogy eldugott valahova a tavalyi maradékból. Különben is, minek a szaloncukor, amikor amúgy is rengeteg édesség és süti van karácsonykor? Idén tuti nem fogok venni.
Ez egy semmi haladás napnak ítéltetett. Kék.
