Looking for Pretty Me

Szeretem a telet. Szeretem, hogy már az is jól esik, ha behúzódhatok egy épületbe.

És szeretem a téli ruhákat.

Főleg szeretném őket, ha így néznék ki bennük.

Hajrá!

Lapos has. Csudajó. Belenézel a tükörbe és csak a szemed néz vissza rád, a háj között összelapult köldököd nem jut szóhoz. Micsoda érzés!

Én most tipikusan abban a súlyban vagyok (körte alakomnak köszönhetően...) amikor az embernek reggel semmi hasa nincs, bátran flangálna egy kis topban és kiáltozná, hogy szabadság (a derékon nőtt úszógumiról most ne beszéljünk...).

De idd csak meg a reggeli kakaódat vagy edd meg a lekváros kenyeredet és has uraság máris egy kövér pacnivá nő. Nem is értem mi történik ilyenkor. Az ember belei így kitágulnak vagy mi? Vagy megtöltődnek mindenféle "ínycsiklandozó" gázokkal? Nem is akarom igazán tudni.

Egyszer voltam 68 kiló is a nagy fogyásom után és akkor semmi ilyesmi nem történt. Persze a fenekem akkor is elég méretes volt és azt nem befolyásolta, hogy reggel van-e vagy éppen harangoznak, akkor is nagy volt. De a hasam! Mon amour, az olyan kis lapos volt mint egy tálca. Valószínűleg ezt hiányolják a szüleim is. (Mintha annyit számítana, de komolyan. Én sosem fogok beszólogatni a gyerekemnek, inkább JÓ PÉLDÁT mutatok neki.)

Azt mondják, hogy a pasik azért buknak a lapos hasra, mert az egyértelműen jelzi, hogy az illető hölgy még nem kapta be a legyet. Ez ilyen ősi ösztön. Lapos pocak egyenlő szabad préda.

Most ebből azért nem vonok le messzemenő következtetéseket, hogy ha éjjel-nappal lapos lesz a hasam, akkor majd alig győzöm levakarni a pasikat.

Valószínűleg ahhoz inkább valami önbizalomszerűség kellene.

De hagyjuk a teremtés koronáit, bizonyos tapasztalatokból kiindulva úgy döntöttem, hogy most egy évig hanyagolom őket. Most magammal fogok foglalkozni.

Kezdésnek mit szóltok egy lapos hashoz? :)

Tényleg kurva szarul nézhetek ki, mert az imént apám is közölte velem, hogy nekem sürgősen sportolnom kellene valamit. Mondta ezt teli szájjal az asztalnál ki tudja hanyadik vacsoráját elköltve. Köszönöm apa, jó példát mutatsz. Annyira nonszensz volt a helyzet, hogy fogtam magam és elindultam a lépcső felé, de akkor visszaparancsolt. (Mostanában kicsit rosszban vagyunk...) Szóval visszaványszorogtam és közölte, hogy nem megoldás, ha a homokba dugom a fejemet. Egy kenyérdarab éppen kilógott a szájából. Ilyenkor nagyon dühös vagyok. Pontosan tudja ő is, hogy tőle örököltem a kövérséget meg a familiájától. Erről persze nem tehet, de akkor legalább ne zabáljon már..

Amúgy reggel a mérleg 71,2-t mutatott, ami jobb, mint a tegnapi. Ennek nagyon megörültem és ebédre csináltam répafőzeléket, a családnak meg hozzá fasírtot. Végül én is ettem fasírozottat. Egyet. Kettőt. Hármat... Sokat. Nem gáz, azért nem üt ki egy kis fasírozott. De ma is lecsúszott a két müzliszelet is. Azért még mindig nem éreztem magamat rosszul, nem csoki volt, hanem müzliszelet. Viszont délután kerestem egy kis celluxot...

És a potenciális celluxlelő helye, az egyik fiókban rábukkantam egy nagy csomag Snickers snack sizera. Amelyikben 10 db vigyorog egymás mellett. A franc se tudja, hogy ki rejtette el és mikor (nálunk ilyen sorsa van a csokinak), de biztos jó régóta ott várt rám, mert a csoki külsején már kivált a kakaóvaj. Egy kicsit már sejtettem, hogy elvesztem.

Most kapaszkodjatok meg.

Benyomtam belőle 9 darabot. Kb. 5 perces szünetekkel kettő között.
Meg se merem nézni a csomagoláson, hogy hány kalória lehet. Már nem számít. Rájöttem, hogy gyenge vagyok és hogy a legkisebb megpróbáltatáson elbukom. Egy semmi vagyok. Egy puding. Igaza volt apának, amikor azt mondta, hogy a szarnak se kellek. Tényleg nem.

Nagyon szép, hogy itt verem a nyálamat meg szorgosan posztolgatok, de ettől még nem fogok ellenállni. Túl nagy volt a kísértés és a legkisebb ellenvetés nélkül belesétáltam. Megérdemlem, hogy holnap reggel a mérleg legalább 80 kilót mutasson. Vagy százat.

A sátán rajtam röhög a pokolban. Tudja, hogy mi a gyengém és pontosan azt állítja elém.

Amióta elkezdtem ezt a fogyókúrát, egyébként is totál hülyén viselkedem. Olyan ingerlékeny vagyok, mint egy bika és a legkisebb dolgokért leharapom mindenkinek a fejét. Biztos amiatt van, mert kevesebb kalóiára próbálom sanyarítani a testemet. Meg ezek miatt a folyamatos kudarcok miatt. Csak egy hétig sikerülne kitartani tisztességesen, biztosan jobban érezném magamat.

Kicsit szét vagyok hullva. :(

Azért a legrosszabb napban is van valami jó:

Megnéztem Monica Bellucci egyik filmjét és nagyon nagy inspirációt adott. Tudom, hogy olyan nőnek, mint ő, születni kell, de azért még fel lehet nézni rá.

Direkt olyan képet választottam, amin nincs ki semmilye, bár nehéz volt ilyet találni. De így is gyönyörű.

Reggel rááltam a mérlegre és 71,4 kilót mutatott. Arra gondoltam ekkor, hogy hahaha, napi minusz 70 dekával meg is lennék elégedve.

De utána valami elromlott. Én főztem és a temesvári pulykatokány túlontúl jól sikerült, alaposan bezabáltam belőle. Délután pedig többször is visszatértem  a kondérhoz. Ezenkívül vettem két müzliszeletet, hogy ha mindenképp nasizni szeretnék valamit, akkor legyen valami itthon. Ehhez képest mindkettőt rövid határidővel megettem a legkisebb gondolkodás nélkül. Este pedig még akartam valamit nasizni, de anya közölte velem egy nyilvánvalóan jószándékú, de mégiscsak rohadtul idegesítő hangnemben, hogy nem kellene, így is látszik, hogy bajok vannak. És belecsípett a hasi hájacskámba. De könyörgöm, éppen kényelmesen ültem a számítógép előtt a székben, ami nálam egy eléggé görbe hátas elterpeszkedést jelent. Így kinek ne lenne hasi hájacskája?

Különben is, a nyaraláson is többen is megdicsértek, hogy milyen csinos vagyok és ők nem azok a fajták, akik csak úgy mondanak ilyesmit, valószínűleg tényleg úgy látták.
Én is már kezdtem újból elégedett lenni a hasam laposságával, mert amióta írom ezt a blogot, szoktam néha felülésezni meg amúgy is látom a különbséget.

Anya mondta, hogy én is biztos mérem a különbséget... (Mármint hogy szerinte híztam.) Hát mondom rohadtul nem, sőt... Erre elkezdi, hogy én becsapom önmagamat. Itt már nagyon nem volt kedvem vele beszélgetni, úgyhogy ott is hagytam.
Nem én vagyok az, aki mindenkinek panaszkodik a nagy hasáról és aztán semmit sem tesz a dologért, hanem ugyanúgy zabál és utána megint rázendít, hogy jajj a hasa milyen nagy...

Mindegy, határozottságomat mutatja, hogy anyámnak sikerült ezzel tökre elbátortalanítania nemhogy a fogyókúrától, de az élettől is.Úgy érzem magam, mint az a bányarém a képen.

Rohadtul idegesít, hogy amikor lefogytam azt a tizenegy-két kilót, akkor én voltam a szuper csaj, milyen büszkék voltak rám a szüleim, stb, most meg bár semmi változás nem történt, már megint nem eégedettek velem. És persze én se vagyok elégedett magammal. Az én hibám, de nagyon sok pozitív visszajelzésre van szükségem, hogy jól érezzem magamat.

Reggel rááltam a mérlegre és nem meglepő módon visszahíztam egy kilót a dőzsölős nyaralás alatt.

Igyekszem mindig úgy betáblázni magamat, hogy egyszerűen eszembe se jusson az evés. Most regggel például még igazán lett volna kedvem enni a reggeli után, de inkább elpakoltam a kaját és kipakoltam a mosogatógépet. Valószínűleg hasznosabb volt, mint lenyomni még egy szelet sütit a tegnapi vacsoramaradékból.

Délután ki szeretnék menni a napra, hogy végre ne csak a felsőtestem barnuljon, mert az egészséges barna szín igenis slankítja a vastag combokat is. Azért elég gáz, hogy a nyár utolsó hetén jut ez eszembe, de ez van. :P :D

Alig várom már, hogy ilyen jól nézzek ki, mint a csaj a képen. Ő tipikusan az az egészséges kinézetű nem csupa csont, de nem is hájas illető, akivé én is fogok válni.

A nyár utolsó megleg napjait kihasználva nyaralni voltunk a vízparton. Indulás előtt ráálltam a mérlegre és a kezdő 72,8 helyett 71,1-et mutatott. Nagyon boldog voltam, nem gondoltam volna, hogy így fel fog dobni.
A nyaralás alatt igyekeztem odafigyelni, nem kell 2 óránként hamburgerezni, lángosozni, stb. a többiekkel, de az édességteszten elbuktam... Azért nem adom fel, néhány plusz lángos meg jégkrém és fagyi nem ront el semmit, szerintem tényleg a nyaraláshoz tartozik. Cserébe hegymenetnek gyalogoltunk néhány kilométert meg ugye a víz is kiveszi az embert.
Mindenesetre most elég nagy a pocim, de bízom benne, hogy reggelre szokás szerint lemegy és akkor rá merek majd állni megint a mérlegre. :)

Azt hiszem mondanom se kell, hogy a fenti fénykép nem rólam készült. Ha így néznék ki, valószínűleg éjjel-nappal a strandon mutogatnám magamat és kedvenc szórakozásom az irigy pillantások begyűjtése lenne.

Viszont a beforeandafterweightlosspics.tumblr.com-on felbuzdulva én is lefényképztem magamat, hátha jövő nyáron egy hangos kacajjal nézhetem vissza. Kicsit elkeseredtem, mert a bugyiban készült képek hasbehúzás nélkül finoman fogalmazva egy nem épp gusztusos személyt ábrázolnak, de hát pont ezért vagyok itt.
Inkább hasonlítok arra a srácra a háttérben (persze női változatban), akire jótékonyan nem zoomolt a kamera.
Ja nem, asszem ő vékonyabb és sokkal napbarnítottabb. Akkor még nála is szarabbul nézek ki.

Nehéz itthon fogyókúrázni, amikor reggel egy bödön kakaó vár a gáztűzhelyen és az ebéd sem elhanyagolható nyalánkság... ma például brassói. Attól félek, hogy még ha ezekből a kajákból mértékkel is eszem (értsd: nagyon keveset), akkor sem fogok fogyni egy dekát sem.
Reggel megittam például egy fél pohár kakaót, aztán sovány sonkát ettem abonettel, ebédre pedig fogyókúrás borsófőzeléket (cukor nélkül és inkább vízzel készítve, mint tejjel) meg a brassói húsából kiválogattam pár darabot.

Szerintetek megéri a kalóriákat számolgatni? Mert nekem egyáltalán nincs kedvem hozzá. Végülis ha kevesebbet eszek, mint eddig, akkor már kevesebb a kalória is, nem?

Huhh... nagyon szeretnék úgy kinézni, mint az a lány a képen. :/
:)