Looking for Pretty Me

De ez nem gond!

Ma már becsületesen megmozgattam magamat, ami nem is volt olyan rossz. Még pénteken vettem magamnak egy rózsaszín sportmelltartót és abban edzettem ma és olyan kis csini, kár, hogy a hasam alatta még elég plötyi.

Mindenesetre már érzem alatta a kőkemény izmokat és remélem, hogy egyszer a felszínre kerülnek majd. Miközben a súlyzókat emelgettem, a kis tükröm az éjjeliszekrényemen éppen a hátsóm magasságában volt és amikor odanéztem alig ismertem meg a kicsikét. Na jó, nagyocskát és nagyon is megismertem még, de egyértelműen magasabbra került és hogy is mondjam... kerekebb.

Lehet, hogy mikorra beköszönt a nyár, már egy jóseggű csaj leszek? Áháháháháháh! :D

Az egyetlen negatívum a mai napban, hogy most este elmentünk a mamámat meglátogatni és Győri Édessel kínált minket meg mézes teával... És amikor elmentünk még adott egy doboz bonbont, amit itthon a tesómmal fel is bontottunk és megettem belőle négy darabot. Az a belga csoki, ami ilyen kagyló meg tengericsikó alakú és a kedvencem...

Viszont kicsit meglepődtem, mert annyira nem volt intenzív az íze meg nem szabadított fel bennem annyi endorfint, mint hetekkel ezelőtt. Remélem nem a márka hibája volt, hanem én kezdek már leszokni szép lassan a beteges csokifüggőségemről. Feltehető a kérdés, hogy ha nem volt olyan jó, akkor meg miért ettem belőle rögtön négyet? Hát jó kérdés, szerintem a mgeszokás hatalma. Mindenesetre a maradékot elraktam a ház másik végébe egy kis zugba, hogy a lehető legkisebb eséllyel gondoljak rá.

Ami igazán furdalja az oldalamat, az az, hogy ha izmos leszek és fitt, akkor a) jobban fog-e menni automatikusan a futás, vagy ahhoz más izmok kellenek és hogy b) azt is élvezni fogom-e?

De mindenesetre már tényleg érzem a rendszeres mozgás eredményét, még ha nem is több napi fél óránál. Ma is volt néhány perc, hogy álnom kellett és nem éreztem azt az egyébként rám jellemző lusta érzést, hogy mikor ülhetek már le... A jó idő beköszöntével elkezdek bicajozni és akkor talán lesz még esély a nyári balatoni körútra is.

Jó reggelt! Én legalábbis most ébredtem fel...

Pénteken csak 6-ra értem haza, aztán 8-kor már indultam is vissza, de a LegMagic 13 percet azért besűrítettem bokros teendőim közé.

Tegnap szintén reggel elmentem aztán 7 után értem haza, onnantól pedig 11-ig vendégeink voltak, úgyhogy tegnap nem mozogtam. :(

Ma reggel mértem magamat a mérőszalaggal és csak a csípőm mutat 1 centis csökkenést, ami valószínűleg annak tudható be, hogy ma nem este, hanem reggel mértem. Mindenesetre kezd az az érzésem lenni, hogy nem a legmegfelelőbb helyeket választottam ki a méréshez, mert máshol viszont látok eredményt.

Nevezetesen a combomon, ahol a szemmértékem szerint alulról felfelé szép lassan, de csökken annak a szakasznak a hossza, ahol a két combom összeér. Na melyik állatnak a a legjobb a kedve? A juhé! :D

Már nagyon várom azt a 38-as nadrágot, mert a jelenlegi gatyáim már kopottak, agyonmosottak és mindegyik olyan, de olyan sötét (sötétkék/fekete), hogy egyszerűen nincs kedvem felvenni őket. Valószínűleg 38-asból se vennék hupililát vagy halványrózsaszínt, de lenne legalább egy darab világosabb kék.

Ha fogytam volna csípőből, akkor már felpróbáltam volna még egyszer a csipkés tetejű farmerruhát, de így szerintem még ugyanannyira nem akarna feljönni.

Ezt a képet egyszer már kitettem, most azért jutott eszembe, mert azt hallottam, hogy ha valamit huszonegy (mások szerint 30) napon keresztül csinálunk, az szokássá válik.

Ez milyen jó már, remélem hozzászokom végre a mozgáshoz! :D

Másrészt meg a kézen állás pont időszerű számomra, mert a suliban hasonlókat kellene elkövetni tesin... Mindig is meg akartam tanulni.

Ma kissé sok a tanulnivalóm és amikor még 8-kor is azt csináltam, megfogalmazódott bennem, hogy lehet, hogy nem fogok ma tornázni. De ahogy telt-múlt az idő, egyre gyakrabban gondoltam a LegMagicre meg a súlyzókra. Ez én vagyok? De én nem is szeretek mozogni! Gyanús, hogy csak a tanulás volt mindennél unalmasabb...

Szóval amikor olyan negyed 9-kor elkezdett begörcsölni a kezem az írástól, felpattantam, átöltöztem és megcsináltam a 13 perces gyakorlatsort és a súlyzós kis mutatványaimat. Szinte hihetetlen, hogy mennyivel könnyebben megy a Leg Magic, mint elsőre, de még a tegnaphoz képest is. Már csak két feladatot nem tudok folyamatosan egy percig csinálni a végefelé.

Viszont ami zavar, hogy úgy zörög alattam, amikor tolom ki-be a lábaimat, hogy csak na. Van ám súrlódási állandó. A Rosalienak a DVD-n nincs ilyen hangja. (Mondjuk egy 15 kilóval könnyebb is.) Majd utána nézek, hátha ez nem megszokott és akkor ki lehetne cseréltetni. Mondjuk annyira nem zavaró, főleg amikor nemtudok semmi másra gondolni, mint hogy könyörögjek a lábaimnak, hogy "csak még egyszer záródjatok össze", "csak még három másodpercig bírjátok ki".

Az étkezéssel ma meg voltam elégedve, mert délelőtt diákcsemegén és egy banánon éltem, ebédre csak öt percem jutott, úgyhogy nagy részét elajándékoztam, délután itthon meg ettem egy tányér húslevest, este egy abonettes szendvicset felvágottal és mivel végre vettem zöld teát (remélem a Naturland jó márka), abból is ittam egy nagy bögrével. Ja délután megettem egy szelet mézessütit, ami a fagyasztóból került elő. Szerintem ez egy példás nap volt és ez a célom minden nappal.

A súlyzó után megpróbáltam a fenti gyakorlatot is próba-cseresznye alapon, mert állítólag a fenéknek és a hátnak is jó, amik nálam kínos területek izomügyileg. Hát huszonötöt tudtam megcsinálni, de mivel nem volt tükör a közelben, csak sejteni tudom, hogy ilyen magasra nem ment a lábam... Holnap is megpróbálom, hátha ebben is úgy tudok fejlődni, mint a többiben. :)

Pozitív változások, amiket észrevettem eddig:
- reggelente kipihentebben kelek fel (bár korábban is fekszem le)
- javult az állóképességem
- két tükör segítségével megállapítottam, hogy a fenekem egy picit magasabbra került (ezt meg ugye lehet, hogy bemesélem magamnak)

Az utolsó észrevétel bizonyítására majd csinálok egy fényképet bikiniben hátulról, de még később, hogy ne bátortalanítson el. Ugyanis még szeptember körül csináltam egyet és az egyszerűen szörnyű volt. Igazából eddig nem is tudtam, hogy ennyire rosszul nézek ki hátulról. Tényleg mint egy partra vetett fehérbálna.

Ma egészen jól ment a kaja-dolog, de aztán hazaértem és bár még éhes sem voltam, beletemettem a fejemet a gőzölgő spagettibe és két púpos tányérral megettem ketchup-ostul mindenestől. Már legalább egy hete kívántam és tegnap véletlenül elszóltam magam, szóval anya megfőzte... Olyan jól esett. Csak utána belegondoltam, hogy ha fele olyan gyorsan ettem volna, akkor talán egy tányér is elég lett volna. Kicsit rossz most, de csak az követ el hibát, aki dolgozik valamin.

Azért az edzéstől nem ment el a kedvem, megcsináltam megint a LegMagices gyakorlatsort és őszinte meglepetésemre könnyebben ment, mint azt hiszem három napja amikor szintén ezzel edzettem.  Utána még gyúrtam karra és hasra, hadd legyen szép formás a vállam. :)

Most, hogy legalább állóképességben észrevettem némi pozitív változást (bár még mindig nem tudom maradéktalanul végigcsinálni), remélem, hogy az év végi tesi felméréseim jobbak lesznek, mint az év elejiek, mert azok szörnyen sikerültek. Az osztályban csak egy csaj rosszabb nálam futásból, de ő egy ürüggyel felmentette magát alóla, szóval mégis nekem vannak a legrosszabb eredményeim. :(

Remélem, hogy most ha ráerősítek a lábizmaimra akkor tavasszal, a szép időben elkezdhetek futni anélkül, hogy az első száz méter után elmenjen a kedvem az egésztől. Végülis lábizom kérdése, nem?

Holnaptól heti egyszer lehet, hogy úszni fogok járni az egyik barátnőmmel, Tanúval. Neki a gerince miatt kellene, nekem meg a dagiságom és a hátizmaim miatt. Alsóban jártam úszásoktatásra, de igazából csak a mellúszást tanultuk meg, úgyhogy azon is gondolkodtam, hogy megérné elmenni még egyszer, hogy a többit is megtanuljam.

Tegnap a tervek szerint ment minden, nyomattam az ugrálókötelet meg utána még az itthon talált kör alakú kilós súlyzókkal is gyúrtam egy kicsit karra, hátra és mellre. Nem volt sok, de érzem most is és teljesen oda vagyok meg vissza a szép formás vállaktól. A hasamban most érzek először valamicskét, valószínűleg a fenti gyakorlatnak köszönhetően. A bal seggemben pedig erősebb az izomláz, mint a jobb oldalon. Pedig komolyan odafigyelek, hogy egyformán csináljam. Max megfordítom a gyakorlatoknál az első és második láb sorrendjét.

Ma is hasonló program volt, az ugrókötél helyett talajon négykézláb állós lábemelgetős mutatvány. Nem a kedvencem, de állítólag szép hatása van ennek is. (Ja és azt is írták hogy gyors, bár nem, hogy milyen gyors.)

A zöld teát még mindig nem sikerült megvennem, de a neten találtam az úgynevezett zöld turmixot, amit valami nő talált ki és egy-két féle gyümölcs és zöld levelek (zeller, zöldség, stb.) keveréke. Nagyon jó hatásai vannak állítólag és a gyümölcs miatt az íze is jó. Csináltam itthon egy banánból, három nagy mandarnból, egy karalábéból (itthon volt...) és egy marék zöldségzöldjéből. Azt hittem, hogy vizet kell még hozzátennem, de így is folyt. Ízléses tavaszi fűzöld színe lett. Anyának ízlett, apának és a tesómnak nem, de azért bekortyolták azt a kb. másfél litert.

Ma reggel itthon mértem magamat a mérlegen és akárhogy forgattam, ugyanannyit mutatott, 70,5-öt. Örültem is neki, de aztán a rossz sejtelem arréb tetette velem két méterrel mérleg barátomat és ott máris nem annyit mutatott... Sad story.

Viszont! Ma a suliban is volt lehetőségem bugyi-melltartóban megmérni magamat és az ottani mérleg szerint 69,4 vagyok. Héhé, ez már a 70 alatti zóna! :D

Vigyázz 38-as nadrág, mert jövök!

Nem nehéz kitalálni, a négy és fél hónap a nyárig hátralevő időintervallumra vonatkozik.

Tavaly, amikor strandon voltam olyan szar volt, egyszerűen nem éreztem magamat jól, amikor ültem állandóan egy természetellenesen egyenes gerinccel tettem, hogy ne gyűrődjön meg a háj a hasamon és a combjaimra többnyire törölközőt terítettem, a hason fekvésről és a fenekem szétfolyasztásáról már szó sem eshetett.

Olyan jó lenne, ha idén nem kellene ilyen félsikeres trükköket alkalmazni, csak fesztelenül ülhetnék a kis bikinimben és nem kellene azon morfondíroznom, hogy a társaságból nekem a legnarancsbősösebb-e a combom..

Nem is beszélve arról, amit már mások blogjában is láttam, mint inspiráció: a kisebb felületű combokat-lábakat nem olyan kínszenvedés borotválni, mint a végtelen szőrmezőket combom szibériáján.

Újfent csak azt tudom mondani, hogy úgysem leszek olyan vékony, mint a képen látható lány, de egyfajta ízléses kinézet azért szerintem hatvan kiló körül is megvalósítható, ha az embert összetartja valami, nevezetesen az izmok.

Ma szerintem a LegMagic gyakorlatsor helyett ugrálókötelezni fogok. Megpróbálom minden oldalról támadni a röcögős kis hájacskáimat. A menzakajától kissé félek, mert ha ott nem eszek, itthon nem tudok és a belémnevelt spórolás miatt nem szívesen hagyok ott fél tányérnyi kajákat, de igyekszem elpasszolni a maradékot. Megállni a legnehezebb.

És igen, megint lefelejtetem zöldteát venni.

Tegnap este ismét elkezdtem centizgetni magamat, csak úgy kíváncsiságból. Az eredmény mínusz két centi "köldökön", de hát ugye ez tökéletesen csak attól függ, hogy ennyit ettem aznap, pláne ha este mérem...

A többi helyen viszont nem tapasztaltam centinyi változás se, ami azért jó hír, mert kiderült, hogy tényleg sikerül ugyanazokon a helyeken mérni magamat, tehát a módszer megbízható.

A tegnap esti eredmények:

derék: 80 cm
csípő: 108,5 cm
comb: 61-62 cm
vádli: 37 cm

A mai napot egy deci kakaóval és két pufi ris szelettel indítottam, szándékom hasonlóan folytatni.

Suli után szeretnék végre venni egy doboz zöld teát.

Ez a nap várhatóan elég stresszes lesz, e majd valahogy megbirkózom vele és félúton úgyis megígérem, hogy megjavulok...

Igen, ez egy álmos vasárnap délután, amikor az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy lesz még tavasz vagy netán nyár is.

Ma egy kicsit én is megfeledkeztem a céljaimról, de most, 17:00-kor látom a fényt az alagút végén. Lesz még tavasz, lesz még nyár és LESZ MÉG 38-AS NADRÁG!!!

Minden nap szorgalmasan csinálom a LegMagic gyakorlatsort és olyan, de olyan nehéz felkelni. Legalább már érzek némi keménységet a hátsómban a legalább 10 (!) centis zsírréteg alatt.

Alig várom már, hogy olyan energikus legyek, mint a csajszi odafönt.

Eszembe jutott, hogy feltöltök egy képet a jelenlegi önmagamról, hogy tudjátok, hogy ki írja ezeket a sorokat (természetesen azarcomról nem, csak a punnyadt-plötyi-puding testemről), de nem vitt rá a lélek, továbbra is maradok a hanyag, lusta, önbizalom- és akarathiányos, gyenge akaratú Heidi Trunk.

Valamit bénáztam a mobilomon és töröltem az egyik bejegyzésemet...
Örökre elszállt az éterben.
A lényeget viszont szerintem totálisan visszaadja ez a kis "mozgókép".